Stilisztika

Stílusrétegek

Stílusréteg:    a társadalmi érintkezés meghatározott területén jellemzően használt nyelvi kifejezőeszközök rendszere, illetve az ezek használatát szabályozó törvényszerűségek összessége

Irodalmi és köznyelvünkben a következő főbb stílusrétegeket különböztetjük meg:

           I. Írott nyelvi stílusok:
                  1. Tudományos stílus
                  2. Publicisztikai stílus
                  3. Hivatalos stílus
                  4. Szépirodalmi vagy művészi stílus
                  5. Levélstílus
           II. Beszélt nyelvi stílusok
                  1. Társalgási stílus
                  2. Szónoki stílus
                  3. Előadói stílus

A tudományos stílus

  • a tudományos stílus a tudományos művek (monográfia, tanulmány, tudományos cikk, referátum, korreferátum, recenzió stb.) jellemző nyelvhasználata
  • a tudomány célja a valóság törvényeinek, összefüggéseinek megismerése, illetőleg világos és egyértelmű megismertetése érvelő bizonyítással
  • az érthetőség kedvéért egyértelműen, pontosan fogalmaz
  • nagy számban használ (magyar és idegen eredetű) terminus technicusokat, definíciókat, levezetéseket, képleteket stb.
  • szereti a ténymegállapító, kijelentő tartalmú, racionális mondatszerkezeteket
  • általában világos, áttekinthető szórendre és kompozícióra törekszik
  • gyakoriak benne az összetett mondatok, melyekben fontos szerephez jutnak a kötőszók
  • sűrűn használ párhuzamos, illetőleg ellentétes szerkesztésmódot, figyelemfelkeltő kérdéseket, idézeteket és hivatkozásokat


 

A publicisztikai stílus

  • a publicisztikai stílus a sajtó, az újságírás, a publicisztikai művek (hír, tudósítás, híradás, riport, interjú, glossza, tárca, karcolat, különféle rádiós és televíziós műfajok stb.) tipikus nyelvhasználata
  • feladata, hogy tájékoztassa a társadalom tagjait az időszerű politikai, gazdasági, kulturális stb. eseményekről, és azokkal kapcsolatban alakítsa is a közvéleményt 
  • jellemző vonása: a közérthetőség, a meggyőzésre, a közvetlen hatásra való törekvés
  •  kedveli a közkeletű nyelvi kifejezőeszközöket, fordulatokat, szólásokat, a hatásos új szavakat (neologizmusokat)
  •  szereti az időszerű vonatkozásokat (kortársak neve, időmegjelölés, szervezetekre, intézményekre való hivatkozás stb.)
  •   nagy számban használja a figyelemfelkeltő, hatásos címeket
  •   olykor lazább, könnyedebb
  •   a mondatok szerkezeti felépítésében általában világosságra törekszik

 

A hivatalos stílus

  • a hivatalos stílus a törvényalkotás, a rendeletek, a közlemények, általában a hivatalos érintkezés tipikus nyelvhasználata
  • legfontosabb jellemzői a következők: sajátos műszavak és kifejezések használata; merev formák, fordulatok megőrzése; olykor a mondatokat túlterhelő szóhalmozás; az idegen szavak kedvelése; szószaporító, gyakran helytelen kifejezések; bonyolult, körülményes, gyakran nehezen érthető mondatok

A szépirodalmi vagy művészi stílus

  • a szépirodalmi vagy művészi stílus a legváltozatosabb, leggazdagabb
  • stíluseszközként felhasználja a nyelv valamennyi elemét, az összes többi stílusréteg eszközeit is
  • olyan művészi hatásra való törekvés jellemzi, amilyet a többi stílusrétegben hiába keresünk
  • legfőbb jellegzetességei a következők: képszerű ábrázolás, a legváltozatosabb nyelvi-stilisztikai eszközök felhasználása, rendkívüli választékosság, a művészi hatásra való törekvés, az egyéniség dominanciája
  • két alapformája van: a költői és a prózai stílus. Közülük a költői a választékosabb.

       

A levélstílus

  •   a levél írásban megjelenő társalgás, így elsősorban a társalgási stílus jegyei jellemzők rá: a könnyed és természetes nyelvi eszközök használata
  •   mivel azonban írott formában él, megtaláljuk az írott stílus jegyeit is
  •   a levélstílus sajátos átmenet a szóbeli (beszélt) stílusokhoz
  •   a levél stílusa nagymértékben függ attól, hogy ki, kinek (magánszemélynek vagy hivatalnak) írja a levelet, s mi a levél tárgya


A társalgási stílus

  •  a társalgási stílus a beszédbeli érintkezés nyelvhasználata
  • legfontosabb jellemzői: a közvetlenség, a természetesség, a gyakran hétköznapi kifejezésmód és mondatfűzés
  • szókincse sokrétű: csoportnyelvi, tájnyelvi, zsargon-, argó-, idegen szavak stb. egyaránt megtalálhatók benne
  • kedveli a tréfás, gúnyos, sőt durva, vulgáris szavakat, másfelől a becézés, kedveskedés, udvariaskodás nyelvi kifejezőit, továbbá a nagyításokat, túlzásokat
  • szereti az egyszerű, könnyen érthető, rövid mondatokat
  • fő jellegzetességei: a rövid, gyakran csak egy szóból álló nem teljes vagy hiányos mondatok, a közbevetések, félbeszakítások stb. használata
  • az írók élnek a társalgási stílus adta lehetőségekkel


A szónoki stílus

  •   a szónoki stílus a szónoki beszédek, a szónoklatok nyelvhasználata
  •   a szónok célja az, hogy a hallgatóságot meggyőzze igazáról, és megfelelő állásfoglalásra, illetve elhatározásra bírja
  •   szívesen használ választékos, ünnepélyes, sokszor túlzó szavakat
  •   gyakran él rokon értelmű szavakkal
  •  kerüli az idegen szókat, az archaizmusokat (gör. "régiesség") és a neologizmusokat
  •  szereti a halmozott mondatrészeket, a felsorolásokat, kihasználja a figyelemfelkeltés nyelvi eszközeit.
  •   szívesen alkalmazza a kifejező erejű felkiáltó és kérdő mondatokat

 

Az előadói stílus

  • az előadói stílus a tudományos stílus beszélt változatának tekinthető, s a szónoki stílusnak a sajátosságait ötvözi
  • minden előadónak, minden előadásnak az a célja, hogy mondanivalóját a hallgatóság megértse      
  • főbb ismertetőjegyei: a témára vonatkozó bevezetés találó, eligazító intonálása, a magyarázatra szoruló fogalmak, terminus technicusok ismertetése, közbevetett kérdések alkalmazása, az elhangzottak vissza-visszatérő megismétlése más megfogalmazásban
Berczeli Anett

Create a Free Website