Stilisztika

Stíluselemek, stilisztikai formák

A különböző szövegek stílushatása gyakran eltérő, sajátos módon alkalmazott nyelvi eszközök, a stíluselemek használati módjától függ. A stíluselemek a szövegben mint stilisztikai formák: alakzatok és szóképek jelennek meg, s hordozzák a szöveg stílushatását.

Az alakzatok

Az alakzat (figura) olyan nyelvi fordulat, amely azzal, hogy a szokásostól eltér, a stílus élénkítésének eszközévé válik. Hat a befogadó érzelmeire, indulataira, akaratára. A stilisztika szó- és gondolatalakzatokat különböztet meg.
A leggyakrabban előforduló alakzatok: szóismétlés, szóhalmozás, fokozás, ellentét, nagyítás, látomás, az irónia, szójáték, felkiáltás, megszólítás, kérdés.


 

A szóképekA szókép (trópus) egy fogalom, jelenség nevének átvitele egy másik fogalomra, jelenségre a köztük fennálló valamilyen kapcsolat alapján. Szókép úgy jön létre, hogy két fogalmat, jelenséget összehasonlítunk, illetőleg közöttük összefüggést létesítünk azzal a céllal, hogy az egyiket a másikkal magyarázzuk, szemléletessé, elképzelhetővé tegyük, megértessük. Pl.: fátyolfelhő, hegyláb, leányvállalat.
Két fő típusát különböztetjük meg. Az egyik a metafora (alfajai, illetőleg a belőle származó szóképek: a szinesztézia, a megszemélyesítés, az allegória és a szimbólum), a másik a metonímia (a szinekdoché ennek alfaja).


A szóképek főbb feladatai a következők.

  •          a szemléltetés, elképzeltetés, megérzékítés révén megvilágítják, közelebb hozzák a témát a befogadóhoz. Pl.:

És az országban a törékeny falvak
  - anyám ott született -
az eleven jog fájáróllehulltak
 mint itt e levelek
s ha rájuk hág a felnőtt balszerencse
mind megcsörren, hogy nyomorát jelentse
  s elporlik, szétpereg.

(József Attila: Levegőt!)

       

  •  az olvasóban hasonló benyomásokat kelt, mint amilyen az író lelkében lehet. Pl.:

 

Más ég hintette rám mosolyát,
Bársony palástban járt a föld,
Madár zengett minden bokorban,
Midőn ez ajk dalra költ.
Fűszeresebb az esti szél,
Hímzettebb volt a rét virága.
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!

(Arany János: Letészem a lantot)

       

A szóképek eredetükre nézve általánosan kétfélék lehetnek: köznyelviek és költőiek.
       

  • köznyelvi szóképek rendszerint egymáshoz közel álló fogalmakat kapcsolnak össze. Pl.: az óra üt, rikító színek stb.
  • a költői képek merészek, újak, egymástól távol álló dolgokat hoznak kapcsolatba, sokszor csak sejthető, főleg érzelmi-hangulati hatású összefüggéseket létesítenek. Pl.:

 

Ballagtam éppen a Szajna felé
S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,
Arról, hogy meghalok.

(Ady Endre: Párisban járt az ősz)

 

A metonímia

A metonímia legfontosabb tulajdonsága, hogy a névátvitel a két fogalom közti térbeli, időbeli, anyagbeli érintkezésen vagy ok-okozati kapcsolaton alapul

Egymáshoz viszonylag közel álló fogalmakat sűrít egy névbe. A kifejező név rendszerint kép vagy képi jellegű. A költői stílus, a népköltészet, a köznyelv és a nyelvjárások egyaránt élnek a metonímia adta lehetőségekkel (pl. "Tudja az egész falu!").


  • helyi, térbeli érintkezésen alapul a következő:

az ország megvadult s egy rémes végzeten
vigyorgott vértől és mocsoktól részegen.
            (Radnóti Miklós: Töredék)

        (Az ország jelentése itt: az ország népe.)
       

  • időbeli érintkezés az alapja a következő metonímiának.

Ne félj, hajóm, rajtad a Holnap hőse,

(Ady Endre: Új vizeken járok)

        (A Holnap hőse jelentése itt: a jövő eseményeinek hőse.)
  

  • anyagbeli érintkezésen alapuló metonímia a következő:

 

S Kukorica Jancsit célozza vasával.

(Petőfi Sándor: János vitéz 12.)

        (A vasával jelentése itt: vasból levő fegyverével.)
       

  • ok-okozati összefüggésen alapul például ez:

 

Boglyák hűvösében tíz-tizenkét szolga
Hortyog, mintha legjobb rendin menne dolga;

(Arany János: Toldi I.)

        (A hűvösében jelentése itt: hűvöset adó árnyékban.)

A metafora

A metafora a szóképek egyik fajtája, közöttük központi szerepet tölt be. Olyan szókép, névátvitel, amely két fogalom közt fennálló tartalmi (külső vagy belső, ritkán funkcióbeli) hasonlóságon vagy hangulati egyezésen alapul.


  • külső hasonlóságon alapuló metafora:

Szeme, mint az acél, a szikrát úgy hányja,
Ütni készül ökle csontos buzogánya;

(Arany János: Toldi II.)

       

  • belső hasonlóságon alapuló metafora:

 Azzal a két farkast az ölébe vette,
Az öreg nyoszolya szélire fektette,
Így beszélve nékik: "tente, tente szépen:
A testvérbátyátok fekszik itten épen."

(Arany János: Toldi VI.)


  • hangulati egyezésen alapuló metafora:

 Pajkos gyermek a sors, csak úgy játszik véle.

(Arany János: Toldi IX.)

       

 

A metafora stílushatása abból adódik, hogy a kifejezendő (azonosított) fogalomra, jelenségre átvisszük a kifejező (azonosító) fogalom, jelenség sajátosságait, s ezáltal egy névbe sűrítve, tömörítve egyszerre két egymástól távol eső dolog jelenik meg tudatunkban. Pl.:

 

Elfeküdt már a nap túl a nádas réten,
Nagy vörös palástját künn hagyá az égen,

(Arany János: Toldi V.)

       

A naplementének ebben a színpompás metaforájában a kifejezendő (azonosított) fogalom: a nap alkonypírja, a vörös színű alkonyi napsugarak, a kifejező (azonosító) pedig egy ruhadarab: a palást. A két jelentés egyidejűleg hat, s ez belső gondolati mozgást (oszcillációt), feszültséget idéz elő a befogadóban. A két fogalom kölcsönhatásának ebben a folyamatában a metafora tagjai új értelmi és hangulati jegyekkel gazdagodnak, érzelmileg telítettebbé, kirajzoltabbá válnak.

      

A metaforákat eredetük, céljuk és alakjuk szerint csoportosítjuk.
       

  • eredetük szerint vannak:
           
    • köznyelvi metaforák, például:

 

A szőlőszemben alszik így a bor
ahogy te most mibennünk rejtezel.

(Radnóti Miklós: Himnusz a békéről)

 

    • költői vagy művészi metaforák, például:

 

Kip-kop, zene az élet, muzsika,
láng ég a fákon, a bokor zöld oltár.

(Kosztolányi Dezső: Kip-kop, köveznek)

       

  • célja szerint a metafora (különösen a költői) lehet:
           
    •  szemléleti, mely főként elképzeltetni, ábrázolni akar, például:

 

Megbú a fázós kis meleg,
vadgesztenyék gyertyái
fénylenek.

(Radnóti Miklós: Naptár)

       

    • hangulati, melynek célja bizonyos érzés, hangulat felkeltése, például:

 

A hatalmas szerelemnek
Megemésztő tüze bánt.
Te lehetsz írja sebemnek
Gyönyörű kis tulipánt!

(Csokonai Vitéz Mihály: Tartózkodó kérelem)

       

 A szemléleti és a hangulati elemek azonban legtöbbször egyesülnek a képben. Pl.:

Férfikor jön az ifjúságra,
életed gyümölcsös ága,

(Juhász Ferenc: Rezi bordal)

       

  • alakjuk szerint kétféle metaforát különböztetünk meg.
           
    • teljes (kéttagú) metafora a kifejezendő (azonosított) és a kifejező (azonosító) fogalom nevét egyaránt feltünteti. Pl.:

 

...A füstfellegecskékben nagyapám arcát látom, szakállának a szúrását érzem a homlokomon. Fehér virág a szakálla.
(Sütő András: Anyám könnyű álmot ígér)

       

    • egyszerű (egytagú) metafora csak a kifejező (azonosító) elemből, magából a képből áll. Pl.:

 

Csillagokat rúgott szilaj paripája,

(Petőfi Sándor: János vitéz 7.)


  

A metaforák stílushatása aszerint is változik, hogy a kifejező, vagyis a metafora milyen szófajú szó.

 Példák:
       

  • igei metafora:

 

Ezüst derüvel ráz a nyír
Egy szellőcskét és leng az ég.

(József Attila: Nyár)

 

  • főnévi metafora:

 

 ...Aznap már falkában jöttek a sárszínű felhők északnyugat felől, vastag csimbókjaikat földig lógatva, nehéz farkaikat végighúzták a tar erdőkön, mintha a havat akarnák kifésülni magukból.

(Déry Tibor: Simon Menyhért születése)

       

  • melléknévi metafora:
     

Nap alattam, nap fölöttem,
Aranyos, tüzes felhőben,
Lenn a fénylő víztükörben.

(Vajda János: Nádas Tavon)

        

       

A nem művészi jellegű metaforák egyébként kétfélék lehetnek, éspedig pedagógiai metaforák, amelyeket szemléltetésül használunk az oktatásban egy-egy jelenség bemutatása céljából, és kreatív metaforák, melyeket adott, feltételezett, más módon nehezen vagy csak körülményesen meghatározható jelenségek megnevezésére használunk.
       

  • pedagógiai metafora: A világegyetem tágulása olyan, mint egy felfúvódó léggömb felülete. A galaxisok mind távolodnak egymástól.
  • kreatív metafora: A komputer úgy működik, mint az emberi agy.

Berczeli Anett

Create a Free Website